"Ezt a versenyt elsősorban edzésnek, és az új 1x10 hajtás tesztelésének szántam. A vonzó benne a közelség volt, gyakorlatilag az odajutás jelentette a bemelegítést is. Rajt 12:30, nevezés délig, így ez hibátlan összeállítás. Három kör a számomra teljesen ismeretlen kamaraerdőben, XCO jellegű verseny, időméréssel, szuper. A beállás után kaptuk egy rövid, de tartalmas és hasznos eligazítást a pályáról, veszélyesebb részekről, és motoros felvezetés is járt, korrekt. A rajt után egy enyhe emelkedő következett, ahol az élboly még teljesen együtt tekert, de az első domb után ketten meg is léptünk tőlük. Itt kezdtem érezni, hogy ez nem a Salgó kupán mutatott formám, a lábam forgott volna, de a levegő oxigénhiányosnak tűnt. Kicsit leszakadtam a második kaptatón, de igazán az ezt követő gyors lejtőnél, ami egy vízfolyáson vezet át. A pályának ez volt egyébként a legélvezetesebb része, lehetett engedni rendesen, de az első körben óvatos voltam az ismeretlen terepen. Ezután egy kisebb-nagyobb emelkedőkből álló rész következett, a végén egy laza talajú, erős kaptatóval, ami az egész nyomvonal legmeredekebb része volt. A hajtáslánc tesztelése itt lett érdekes. Azt tudni kell, hogy jelenleg 11-36-os hátsó sort hajtok egy 34-es elsővel. Ezen az emelkedőn fel is kellett rakni 36-ra, de nem volt olyan hosszú, hogy hiányozzon a nagyobb áttétel. Amint leküzdöttük ezt a dombot, egy erdei csiki-csuki jött, majd egy lazább, kanyargós lejtő, és egy újabb vízmosásos ereszdmegben lehetett pihenni. Az utolsó szakasz egy nagyon sodrós murvás rész volt, itt nyert értelmet a szervező előzetes tájékoztatása, tényleg ésszel kellett rajta közlekedni. Ezután áthaladtunk a rajt-cél területen, és következett az újabb kör. Igyekeztem, de nem tudtam megújulni sem a második, sem a harmadik körben.
Végezetül egy ezüstéremmel, és hasznos XCO versenytapasztalatokkal térhettem haza.
A pálya, a hangulat és a szervezés olyan jó volt, hogy ha tehetem, jövőre is elmegyek erre a versenyre."
Üdv,
Attila